Ez egy elemzés. Azért érdekesek az összefüggések. A bejegyzés címe alatt a Világgazdaság leközölte egy részét, amit ha idézőjelbe teszek, 14500 találatok kapok most a keresőben. Tudom, hogy több nyomtatott lapban is megjelent, így talán titeket is érdekel, milyen az amikor dolgozom- hihi.
A cikk második felét írtam én:
Holtpont után Erzsébet-utalvány?
Budapest, 2012. szeptember 26. – A napokban látott napvilágot a hír, miszerint már a Spar is elfogadja az Erzsébet-utalványt. A "Ahol dolgozom cég" szakértői a tárgyalási folyamatok szempontjából elemezték a történteket. Az elemzés rávilágít arra, hogy milyen fontos szerepe van a tárgyalás során a holtpontnak és az milyen költségekkel jár.
A Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. által januárban kibocsátott Erzsébet-utalvány nagy vihart kavart a cafeteria piacon. A rendszer célja az volt, hogy az állam megjelenjen ezen a jól jövedelmező piacon és helyzetbe hozza a hazai láncokat. Kezdetben a projekt sikeres is volt, mivel sokáig csak a hazai kézben lévő bolthálózatok kapták meg az elfogadóhely státuszt és a munkáltatók is szívesen választották ezt a béren kívüli juttatást, mivel a versenytársakhoz képet kedvezőbb kondícióval lehetett az Erzsébet–utalványhoz hozzájutni. A multinacionális vállalatokkal folyamatosan tárgyalt a NÜSZ, de nem sok eredménnyel. Csak a Tescónak sikerült elérni márciusban, hogy nagyobb egységei elfogadóhelyek legyenek.
Közben a Tesco versenytársai is próbáltak megegyezni a NÜSZ-szel, de nem jártak sikerrel: a tárgyalások holtpontra jutottak, mivel a felek a feltételekben nem tudtak megegyezni. Nyáron a nagy áruházláncok részt vettek számos magyar termék népszerűsítésében, hogy jó színben tüntessék fel magukat. A NÜSZ hozzáállása is megváltozott, valószínűleg azért, mert az EU jelenleg is vizsgálja az Erzsébet-utalvány rendszerét versenyjogi szemponttól. Összefoglalva tehát megváltozott a tárgyalási tér és a szereplők helyzete is.
Ennek a folyamatnak a működését és a diskurzusra gyakorolt hatását elemezte a "Ahol dolgozom cég" vezető tanácsadója "madárnak nézve".
„A NÜSZ a kezdetekkor akkora jutalékot kért az Erzsébet-utalványok beváltásáért, hogy azt - kommunikációjuk szerint - teljesíthetetlennek ítélték a nemzetközi láncok. Feltételezhető azonban, hogy a valóban kiugróan magas jutalék mellett további indokok is voltak a nyilatkozatháború mögött.
Az egyik ok gyaníthatóan, az hogy a NÜSZ nem adott ki semmilyen információt arról, milyen feltételekkel állapodott meg a hazai láncokkal. Jelen esetben a bizalom nem egyértelmű jellemzője a felek közti tárgyalásoknak. Okkal gondolhatták tehát a multinacionális vállalatok, hogy a NÜSZ-nek takargatnivalója van, ezért tart vissza lényeges információkat.
A nyilatkozatháború másik oka a tárgyalások holtpontra vitelének mindkét felet érintő költsége lehet. Holtpontra vitel leggyakrabban elfogadhatatlan feltételek esetén következik be, s magában hordozza a konfliktus kiszélesedését és a patthelyzet elhúzódását. Ez ahhoz vezethet, hogy olyan mértékben megnövekedhetnek a költségek, amely belekényszeríti a tárgyalófelet a megegyezésbe, akár annak árán is, hogy az eredetihez képest rosszabb feltételekkel kötik meg a megállapodást.
A Tesco felmérhette, hogy mekkora értéke (akár kommunikációs is) lehet a számára, hogy elsőként a nemzetközi láncokból, ő váltja be az Erzsébet-utalványokat. Talán, a tárgyalások hoztak eredményt a jutalék csökkentésében, talán a lobbi is működött, a fogyasztó számára a lényeg, hogy már a Tesco is elfogadja az Erzsébet-utalványt.
Ebbe a sorba állt most be a Spar is, aki ugyan a megváltozott környezet miatt jobb tárgyalási pozícióból in
dulhat, mégis óriási precedenst teremthet azzal, ha nem megfelelően kommunikálja az elfogadási feltételrendszert. Egyrészről ha a megállapodás az eredetileg kikiáltott feltételekkel került aláírásra, úgy jelzésértékű a mindenkori adminisztrációnak, amit el kell kerülni. Amennyiben a NÜSZ változtatott a feltételeken, mert az EU vizsgálatának alapját akarja megkérdőjelezni a megállapodással, akkor az pedig a kereskedelemnek lehet jelzésértékű.
Az teljesen biztos, hogy mindkét fél részéről igény generálódott a tárgyalások folytatására és befejezésére. Ezzel egy hosszú hónapokig tartó holtpontot oldottak fel, ami valószínűleg mindkét fél részére költséges volt, akár konkrétan a vevők számának csökkenését nézzük, akár az elmaradt hasznot. Arra pedig, hogy miként kiáltottak „elfogadhatatlan” feltételrendszert, már senki nem emlékszik.
A csata tehát véget ért, a kérdés, hogy mit szól hozzá a Tesco vagy akár a magyar láncok. Vajon, ha nem lesz nyilvános a megállapodás feltételrendszere, akkor nem fogják-e azt feltételezni, hogy a SPAR jobb üzletet kötött náluk és vajon nem akarnak majd ők is csavarni rajta egyet?” Tollas Attila
