Ülünk ma a fiammal az autóban és csak kérdez, kérdez, kérdez. Én meg imádom! Majd ránézek a napi feladataimra és felnyögök, hogy "Te jó ég!" Mire ő: „Túl sokat kérdezek apa?” „Jaj dehogy, csak másra gondoltam egy pillanatig” És akkor hirtelen egy viccet akartam neki tanítani.
Mert arra gondoltam, hogy milyen édesen tud már 1-2 alap viccet elmesélni. Itt meg a kérdésekből ugrott be egy vicc. Pláne, hogy a kérdések és azok feltevése munka miatt is foglalkoztat mostanában, gondoltam pont a kis fejébe illik ez alább. El is meséltem gyorsan:
„Megy a székely a fiával horgászni. Kieveznek a csónakkal, belógatják a csalit, majd leülnek. Egy félóra múlva megkérdi a gyerek:
- Édesapám, miért lebeg a csónak a víz tetején?
- Azt én nem tudom - mondja az öreg.
Eltelik egy újabb félóra.
- Édesapám, a halak hogyan tudnak levegőt venni a víz alatt? - kérdi ismét a gyerek.
- Hát azt én nem tudom - feleli az öreg.
Kis idő múlva:
- Édesapám, miért kerek a föld? - kérdi a gyerek.
- Azt nem tudom - mondja újra az öreg.
- És édesapám, nem baj, hogy ilyen sokat kérdezek?
- Nem baj, kérdezz fiam, hogy okosodj.”
Én nevetek, a gyerek meg csak néz - látom az arcán az erősödő zavart, ami kezd kényszermosollyá válni, hiszen apát meg kell érteni!
Aztán megkérdezem, hogy biztos tudja-e mi a vicc benne, és persze nem tudja. Magyarázom, magyarázom, értse csak meg a kis lelkem. Egyszer csak megszólal:
„De hát milyen hülyeség a harmadik kérdés. Teljesen egyértelmű, hogy ha lapos lenne a föld, akkor leesnének a végén róla a hajók.”
Ja! JA! Milyen igaz! Meg az is igaz, hogy mindenkivel úgy kell beszélni, hogy megértse amit mondani akarok. Pont úgy és pont annyi gondolattal.
"Analyzing humor is like dissecting a frog. Few people are interested and the frog dies of it." E.B. White
(kb..: a humort elemezni olyan mint boncolni egy békát. Kevés embert érdekel igazán, de a béka biztos megdöglik tőle.)
