Sokat foglalkozom kérdésekkel mostanában. Minden aspektusból érdekelnek és egyes gyakorlataimhoz nagyszerű tesztalanyaim vannak. Csodaszép hallani, ahogy a gyerekeimnek feltett klisékérdéseimre a válasz már nem az, hogy „Semmi, minden jó”, hanem az, hogy „Semmi, bár ez úgy sem lesz neked elég apa!”
Történt, hogy egy nagy elhatározás után, a két gyerek két különórájának vége közötti 30 perces különbséget nem azzal töltöm, hogy a kezükbe adom a telefonom játszani, hogy közben dolgozni tudjak hanem inkább kikapcsolom azt. Így nincs telefonos játék és munka sem, helyette egymással kell! beszélgetni. Volt is ebből izgalmasság az elején. Valahogy úgy hangzott, hogy
„Ne már, miért kínzol?” meg „Akkor most miről beszélgessünk?”
Na, ezt játszotta az 5 éves kiscsaj is az RSG órája után. Én meg gondoltam, akkor most itt az ideje az igazi kínzásnak. A beszélgetés kb. így zajlott:
- Beszélgessünk kincsem!
- Hát, jó. miről?
- Mi volt bent?
- Minden jó apa. Mit mondjak még?
- Hát az érdekel, hogy hogyan érezted magad és mit csináltatok?
- Melyikre válaszoljak?
- Kezd hátulról!
- Hát, minden jó, semmit.
- Aham, akkor ha legközelebb minden jó lesz otthon és nem kell semmit csinálni, akkor nem is kell eljönni ide, igaz?
- De igen! Táncoltunk is.
- Aham, tehát, ha táncolunk is otthon a semmittevésben, akkor nem kell jönnünk?
- Dehogy, itt zenére táncoltunk.
- Értem, zene, tánc, semmi, otthon is megy!
- Na jó, szuper volt. Itt vannak a többiek és lehet ugrálni meg ma tanultuk a spárga bukfencet, nézd csak! - mutatja.
- 
Juj, de ez még nem az igazi! Az fontos, hogy tanulsz itt és a pajtásaid is itt vannak, de attól még nem tudom meg hogyan érezted magad. Én is tudok neked varjúállást mutatni otthon.
- Figyelj apa, Szandra néni itt van és kész. Ő a legjobb. Ennyi elég lesz? - mosolyog.
Hát, igen, én nem tudom Szandra nénit reprodukálni. Legalább megtudtam, hogy mi ami fontos neki az egészben. Van egy példaképe! :)
