A rosszaság nap úgy kezdődött, hogy a lányom megkérdezte, hogy miért kell mindig jónak lenni. Én meg mondtam, hogy dehogy kell. Sőt, néha azért kell rossznak lenni, hogy tudja mi a különbség a kettő között. Persze nem értette. Azt azonban már igen, amikor bejelentettem, hogy mivel hárman leszünk egész hétvégén otthon, az egyik nap rosszaság nap lesz.
Alig várták már! Mindenkinek elmondták, hogy olyan nap lesz, amikor azt csinálnak, amit akarnak. Jöttek is az óvónők, a szülők és a templomban is megkérdezték, hogy mi is ez, mert a kölkök teljes lázban égve mesélnek arról milyen jó lesz apával. Nem kell majd jónak lenni és szót fogadni, mert ilyen egy rosszaság nap.
A hétvége meg eljött és reggel beugrottak mellém az ágyba, hogy akkor kezdhetjük: rögtön az első, hogy maradhatnak pizsamában és nem fognak majd felöltözni. J Mégis hoztam két egyszerű szabályt, mert a végén csak én vagyok büntetőjogilag az apjuk. Az egyik, hogy nincs élet ellenes cselekmény megengedve - ide tartozik minden, a saját és a másik számára fájdalmat okozó tett. Külön kiemeltem például, hogy a fiatalember nem dumálhatja meg a kiscsajt, hogy az ugorjon le az erkélyről. A másik csak annyi volt, hogy bár mindent megtehetnek, vállalniuk kell a következményeket. Amikor pedig erre közösen átöleltük egymást, kezdődhetett a 24 órás tombolás.
Volt ott minden. Kb. azzal kezdődött, hogy a fiatalember majd megszakadva az összes négykerekes gépjárművét egy dobozba pakolta majd a lépcsőház tetejére bekészítve, egy „Juhhhéééééj” rikkantással útjára bocsájtott 1 mázsányi autót. A kiscsaj meg például azt akarta, hogy annyi fagyit egyen amennyit csak tud - télen. Meg arra vágyott, hogy a mosdóba is bevihesse és közben ehesse a pálcikásat. Khmm, bár látom a fejeteket, nekem ezzel sem volt kivetnivalóm, főként, mert nem ütközött a 2 szabályba.
Amúgy annyira édesen ártatlan, hogy a rosszaság az ő értelmezésükben az általunk felállított szabályok megszegése csak. Hihetetlen élmény volt. Tényleg nem tudtam mást tenni, mint velük együtt kacagni a megtehető megtehetetlenen. Sütöttünk süteményt és a fölre szórt liszt lett a hercegnő rajztáblája. Ebéd helyett ment a csoki, vacsira párizsi magában. A tej dobozból, lekvár kanállal a csuporból. Bohóckodás, felugrálás az asztalnál. Homlokra, nyelvre, arcra rajzolás. Azért volt értelmes része is: sütöttünk gesztenyét is meg csináltunk gesztenyebábot is.
Szóval a rosszaság nem is igazán rosszaság hanem csak számomra bosszantó csínytevés. Valami olyan amit nem engedek, mert kényelmetlen nekem vagy olyan amiről még nem tudják, hogy milyen következménye lesz.
Apropó következmény. Délután az üvöltő zene melletti fél-őrjöngő táncban a kissrác rálépett az egyik kis játék elemre és nagyon-nagyon zokogott a fájó talpa miatt. Apa persze sajnálta kicsit, de azért tudta ő, hogy mi-miért történt. Aztán elkezdünk elpakolni - mert ugyan erről nem tudtak, de hát anya megmondta (apának), hogy bármit csinálhatunk, csak rend legyen mire hazaér. A második, következményes szabály meg megmondta a szétszórt játékoknak a sorsát: legyenek összepakolva.
Azt hiszem ennél a pontnál kezdett megfonnyadni a szépnek kinéző rosszaság nap. A csúcspont pedig akkor volt, amikor a kiscsaj az autóban sugárban kihányta a fagyival kevert 3 kiló aznap felfalt csokit (nyugi, egyedül feltakarítottam, nem következményeskedtem). Aztán a délutáni alvás helyetti játék eredménye a nagyon nagy fáradság lett és végül alig bírtunk nyitott szemmel hazaérni. A kádat persze zárszónak még tele kellett engedni, mert abból lehet a legjobban kipacsálni a vizet.
És képzeljétek mi történt ezek után. Amikor a pizsamákkal a kezemben megyek be a fürdőbe és látom, hogy a fiam meg a lányom mossa fel a vizet. A kis meztelen testükkel ott állnak középen, kezükben esetlenül tartják a hosszú rudat és próbálkoznak eltüntetni a vágyott játék következményét. Majd a lányom rám néz és azt mondja:
- Apa, azt hiszem nem is olyan jó rossznak lenni. Azt beszéltük, hogy elég volt és inkább jók leszünk holnaptól!
Én meg csak gyorsan átöleltem a két kis ártatlant de szerintem így is látták a meghatódottságot a szememben.
Ezzel kívánok mindenkinek áldott, jósággal teli karácsonyt és ünnepeket!
u.i.: az anyjuk egyébként a superwoman! Azt mondja, hogy úgy festem le titkon, mint egy banyát, de itt kijelentem, hogy nem az! :)
