Szóval, aki tudja, miért olvassa ezt a bejegyzést, annak nincs újdonság. Aki meg csak úgy olvassa, szerintem pár sor és minden tiszta lesz. Remélem, hogy a mostani csapongásaim rendhagyóak lesznek - de itt legalább azt csinálják, ami egy személyes blogtól el is várható, az érzések kavalkádját tükrözik.
A változással az a baj, hogy az esetek többségében nem azért következik be, mert mi annyira akarjuk. Azért következik be, mert külső tényezők kész helyzet elé állítanak, vagy események sorozata miatt kell döntést hozunk. Ezeknek van az a negatív kicsengése, és most kérlek - mivel velem sem ez történt - hagyjuk a tényleg ritka pozitívat.
Mert úgy őszintén, ki szereti a változást? - nem, nem a változatosságot, a változást! Ki nem ragaszkodik azokhoz a biztos pontokhoz, amikhez bátran visszanyúlhat, azokhoz, amik segítenek meghatározni életének egyensúlyát akkor is, amikor éppen kileng az. Mennyi és számtalan frázis szól a kinyitott ajtón keresztül, a fától az erdőig és még sorolhatnánk, hogy micsoda lehetőségek vannak előttünk, csak nem látjuk, mert nem merünk változtatni. Az egyik heti kedvencem: „If you’re brave enough to say goodby, life will reward you with a new hello” - Paulo Coehlo - húúúhaa. Király! Bárcsak tényleg ilyen egyszerű lenne!
De aztán, igen, valahogy nálam is összeállt a kép, bár nem ennyire vaktában. Egész életemben attól féltem (és félek most is), hogy elengedem magam mellett a lehetőségeket. A véletlenekben nem hiszek, így számomra a lehetőségek is teremtettek. A felismerésük persze baromi nehéz és mindig Pista bácsi jut eszembe róla:
„Árvíz van, a vízszint gyorsan emelkedik, mindenki menekül a faluból csak Pista bácsi mászik fel a háztetőre. Arra jön egy csónakban a szomszéd:
- Pista bácsi tessék bemászni, kimenekítjük innen!
- Nem, fiam, majd az Isten megsegít!
Következőnek jön egy motorcsónak:
- Bácsi, jöjjön, van itt hely, mindjárt elnyeli az árvíz!
- Nem fiam, majd Isten megsegít!
Legközelebb arra jön a katasztrófavédelmi helikopter, de Pista bácsi őket is elküldi. Az árvíz szépen el is éri Pista bácsit, elsodorja és Pista bácsi megfullad. Felmegy a mennybe. Szent Péter üdvözli:
- Hát megfulladt az árvízben, Pista bácsi?
- Igen, mert abban bíztam, hogy Isten megsegít, de nem segített! - mondja Pista bácsi méltatlankodva.
- De Pista bácsi, küldtünk egy csónakot, egy motorcsónakot és egy helikoptert is!
A napokban néztem végig egy Csányi Vilmossal egykor készített interjút, amiben egy rendkívül érdekes témáról beszélt. Az etológusok egyik felismerése, hogy a delfinek/bálnák elképesztő jelrendszerrel kommunikálnak egymással, és ezek a jelek lassan de, generációról generációra változnak. „Mivel azonban a vadászok elsősorban a nagyobb testű, idősebb állatokat irtják, ez olyan változást jelent a közösségekben, mintha az ember esetében hirtelen csak három-négyéves gyermekekből állna a világ: azaz elvész minden kultúra.”
Ebből engem a leírt tény mellett már megint, ismét a (megismerés) lehetőség elvesztése gondolkodtatott el igazán.
Szóval, én elég sokat dolgoztam az elmúlt időben a saját lehetőségeim kikaparásáért. Ezek meg most előttem állnak és üvöltve nyújtják a karukat, hogy fogjam már meg! Ilyenkor kinyírni őket azért igen csak morbid lenne. Még akkor is, ha tele vagyok félelemmel. Ugyan ki ne lenne? Csak hazudna másnak és legfőképp magának! Szóval, itt a drift, a munkáltatói márkaépítés, egy tréningforradalom… Szóval, goodbye - felmondtam!
Igazán nem akarok senkit hitbéli kérdésekkel untatni, így akit a zárás nem érdekel, akár itt abba is hagyhatja. Egy mai beszélgetésem alatt meséltem valakinek a fenti Csányi Vilmos és a felmondási élményemet. Egy olyan tanulságos válasza volt, ami rávilágít a rövidtávú előnyökre. Arra, hogy talán azért nem ismerünk fel egy lehetőséget, mert már korábban csírájában elfojtottuk:
„Istenhez imádkoznak az emberek,
- Mindenható Atyánk, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtője, adj nekünk lehetőséget, hogy segítsünk szenvedő fiaidon. Küldj nekünk valakit, aki feltalálja, hogyan kell gyógyítani a rákot!
- Én küldtem - válaszolja az Úr - De Ti feltaláltátok az abortuszt...”
