Arra ébredtem 2 napja éjjel, hogy a mutatóujjammal tövig nyúlkálok a bal fülembe. Nyilván, ébredni sem kellemes így, de ami másnaptól következett, az a katasztrófa jegyében telt. Valahogy a kor előre haladtával nőtt a fájdalomküszöböm, de a fülgyulladás kiver minden biztosítékot!
Volt egy üzleti megbeszélésem a délelőtt folyamán ami alatt azt vettem észre, hogy a teljes dekoncentrálság vesz rajtam erőt, majd a végére eljött az az érzés, hogy inkább vágják le a fejem, mint tovább bírjam (hiába, csak egy pasi vagyok)
Na, ekkor elmentem orvoshoz. Pontosabban a Szigony utcai klinikára (még pontosabban: Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika). Besétáltam és portás felé fordulva a következő beszélgetés zajlott - próbálom a lehető legpontosabban idézni:
- Jó napot. Hova kell mennem, ha fáj a fülem?
- Sajnálom, de nem tudok segíteni!
- Miért?
- Mert fél 12 van?
- Ennek mi köze ahhoz, hogy tud-e segíteni?
- 11-ig van ambuláns rendelés.
- Értem. Akkor nem ambuláns rendelésben nézetném meg a fülem.
- Sajnálom, nem tudok segíteni, jöjjön vissza holnap.
- Lehet, hogy félreérthető voltam és nem hangsúlyoztam eléggé, nekem most fáj a fülem, nagyon fáj és nem fogom megélni a holnapot.
- Sajnálom.
- Örülök, hogy sajnálja, de ha itt nem nézik meg, akkor mondjon valamit, ahol megnézik.
- Sajnálom, nem tudok segíteni.
- Ok, egy pillanat.
Ekkor arrébb álltam és azt éreztem, hogy a felment vérnyomásom miatt egyre jobban lüktet a fülem. Tényleg az a térdre rogyós fájdalom volt. Úgy éreztem magam, mint egy hős a filmben, aki 8 lövést kapott, ebből 3-at szívbe, 2 tüdőbe, de még elkúszik 500 métert és megnyomja a gombot, ami megmenti az emberiséget. Telefonálni kezdtem, majd a kapott info birtokában visszakúsztam a portáshoz:
- Azt hiszem új alapokra helyezem a beszélgetésünk: Barna doktort keresem.
- Az mindjárt más, miért nem ezzel kezdte! Máris hívom. Mit mondjak, ki keresi.
- Mondja, hogy Rózzaszín doktornő sógora vagyok. Egyébként azért nem ezzel kezdtem, mert normálisan akartam bejutni.
- Ezt ne tegye legközelebb!
Hiába, mindig a portásokkal van a baj és ha átjutsz rajtuk, már sima ügy! 5 perc múlva a Sára nővérhez kerültem (mert Barna doktor nem volt bent, de még csak elérhető sem volt). Azt mondta, hogy a reggel 8-as páciens még nem került sorra és tényleg, vagy 25-en ültek kint a váróban. Mondtam neki, hogy ha nem vizsgálnak meg ilyen protkóval, akkor addig vinnyogok kint a padon fekve, míg mindenki haza nem megy félelmében.
További negyed óra múlva már a gézcsíkkal a fülemben álltam a gyógyszertárban (egyáltalán nem gondoltam a szerencsétlen reggel nyolcasra), váltottam ki a Cataflamot és kérdeztem a gyógyszerészt (a reklámokból tudom, hogy őt kell kérdezni), hogy a középkorban, vajon hogy kezelték ezt? Mit csináltak, ha valakinek a víztől gyulladt be a füle. Azt mondta, hogy nem érte őket víz.
jaaa, úgy könnyű!
ui.: Az elmúlt pár napban Cataflamon élek, baromira fáj, minden nap megyek dokihoz, alig várom, hogy elmúljon és senkinek sem kívánom. Jaj, azt nem is írtam, ugyan a kapcsolat valós, de még soha nem találkoztam Barna doktorral (meg természetesen nem így hívják). Tollas Attila
