Az füvem tényleg zöldebb, mint a szomszédé. Szerintem 2 dolog kellett hozzá. Természetesen az egyik a pénz, a másik az akarat! Akartam, hogy ne én sírjak a másé után, hanem ő az enyém után. Aztán most ott tartunk, hogy az egész utca az enyémet akarja. Pedig csak Pázsit Doktorokat alkalmazok - mondjuk azóta már a fél utca is . Hehe.
Na, nem azért, mert szétvet a pénzt és nagyítóval kell a fűszálak alá nézni. Aki ismer, annak gyanús is lenne és sokkal inkább az ellenkezőjét gondolja.
A korábbi telektulajdonos pasi, a feleség elmondása szerint azt sem vette észre, hogy a nő, kukoricát ültetett a kertben 4 hónapja. Na, akkor vajon miből kezdem el az áhított gyepem építését? NA? Hát egy rétből. EGY RÉTBŐL! Egy nyár közepére mindenféle szép virágokkal telenőtt szép nagy rétből. Kb. 16 féle virág nőtt ki onnan, ahonnan fú is nőhetett volna. Egyszer aztán átjött a szomszédasszony, hogy hagyjam már azt a két bokrot veszni, n nevelgessem, mert ugyan formás-formás, de az a parlagfű-fám.
Nekem pedig ezek után át kellett gondolnom, hogy gyepszőnyegezek-e (föld felszed, elszállít, locsolórendszer újratelepít - mert tuti szétcseszik a földfelszedésnél -, új föld majd a gyepszőnyeg - kb. a horror ár.) vagy egyénileg kapargatom amit tudok. Az utóbbi mellett döntöttem, de így meg se fű se virág nem maradt őszre.
Ezért hívtam a Pázsit Dokikat és azért mesélem el mindezt, hogy a következő történetben érthető legyen: nem az én piti alkudozós forintjaim kellenek nekik, hanem a gyepesítés és ápolása miatt ők kellenek nekem. Csak ezeket a fránya erőviszonyokat nehéz észben tartani és iszonyatosan nehéz mentesülni a mocsok ego-faktortól. Mert ugye hát ha mán én vagyok a vevő, akkor diktáljak is mán én, vagy mi… Tollas Attila
Ezt csinálták:
u.i: Ausztriában akarnak terjeszkedni - illetve odaadni a bizniszt valakinek (sok pénzért)!
