Hát, szóval megérkezett az öreg hozzánk is. Látni persze nem láttuk, de tele volt minden a nyomaival. A kissrácom pedig érdekesen van szocializálva. Nagyon udvarias ugyan, de ha valami ingyen jött, akkor már nem áll meg egynél.
Ott a szaloncukor elszórva a csizmákhoz vezető úton. Csak pár darab ízelítőnek és persze a fokozatosságot betartó eufória emelkedéshez. Már sikongatnak, hogy „Látod, ott is egy, ott is egy, te jó ég akkor tényleg itt járt…” rohanás be az egyre sűrűsödő szaloncukor úton és igen, tele minden csizma!
Leírhatatlan öröm a kis arcokon, az az igazi hit. Még mindenben. Van még varázslat, Mikulás, manók, boszorkányok, sárkányok, jók és rosszak. Hit anyában és apában. Még egyelőre vakon. Ők meg állítják, hogy Mikulás itt járt, sőt, mutatják a kertben a lábnyomot, ahol leszállt a repülő szánról.
Repülő, mert persze a logikus gyerek már kérdezi, hogy ha van lábnyoma a Mikulásnak, akkor hol van a pata- és szánnyom és a manó-krampusz csizmanyom. De hát az nincs, mint ahogy virgácsot sem lehetett kapni, ezért az sincs, ergó a manók le sem szálltak a szánról, mert nincs itt rossz gyerek.
Kissrác kapott egy „nagyon, nagyon” gyors Mustang Shelby 2-t (ez van ráírva, de szerintem ez a GT500-as) . És hát nem kabrió, mert az nem hangzik jól és különben is tudjuk már a szót, hogy „convertible”. Megy a brummogás, a drift ezerrel, amikor a kiscsaj csokis kis táskájának kínai remekmű csatja megadja magát ezzel végtelen bánatot és könnyeket csalva majd mindenki szemébe. Egy megnyugtatás van csak: apa úgy is megy dolgozni, gyorsan elindul, hátha utoléri Mikulást (a tesco-nál) és kicserélteti vele a roncsot.
Ekkor a kissrác mellém ugrik a következővel:
Na, a kérdés: kit tekintsek érvelési példaképnek? Tollas Attila
Leírhatatlan öröm a kis arcokon, az az igazi hit. Még mindenben. Van még varázslat, Mikulás, manók, boszorkányok, sárkányok, jók és rosszak. Hit anyában és apában. Még egyelőre vakon. Ők meg állítják, hogy Mikulás itt járt, sőt, mutatják a kertben a lábnyomot, ahol leszállt a repülő szánról.
Repülő, mert persze a logikus gyerek már kérdezi, hogy ha van lábnyoma a Mikulásnak, akkor hol van a pata- és szánnyom és a manó-krampusz csizmanyom. De hát az nincs, mint ahogy virgácsot sem lehetett kapni, ezért az sincs, ergó a manók le sem szálltak a szánról, mert nincs itt rossz gyerek.
Kissrác kapott egy „nagyon, nagyon” gyors Mustang Shelby 2-t (ez van ráírva, de szerintem ez a GT500-as) . És hát nem kabrió, mert az nem hangzik jól és különben is tudjuk már a szót, hogy „convertible”. Megy a brummogás, a drift ezerrel, amikor a kiscsaj csokis kis táskájának kínai remekmű csatja megadja magát ezzel végtelen bánatot és könnyeket csalva majd mindenki szemébe. Egy megnyugtatás van csak: apa úgy is megy dolgozni, gyorsan elindul, hátha utoléri Mikulást (a tesco-nál) és kicserélteti vele a roncsot.Ekkor a kissrác mellém ugrik a következővel:
- Apa, azért nem kaptunk virgácsot, mert jók voltunk?
- Igen, kisfiam azért, meg arra gondolt Mikulás, hogy jók is lesztek.
- Igen??? És tényleg olyan nagy zsákja van mint amiről meséltél?
- Hatalmas zsákja van. Minden gyerek ajándéka belefér egyszerre. Ha kisebb lenne, akkor vissza kellene mennie és fel kellene újból töltenie, márpedig ez nem fér bele neki (logisztikailag) időben.
- Akkor apa, ha már úgy is utána mész, kérjél már nekem még egy autót, biztos van a zsákban több is.
- Uummm, azt nem lehet. Mindenből csak egy van, pont annak aki épp azt kapja.
- Deee apaaa, ne vicceskedj! Jó voltam... és ha a táskát kicseréli, akkor autóból is van neki több…
Na, a kérdés: kit tekintsek érvelési példaképnek? Tollas Attila
