Minden kedves ismerősömnek ajánlom a bejegyzést, aki pár hete aggódva írt a lelki békémért. Ezúton szeretném világgá kürtölni: megtettem az első lépést! Méghozzá olyan környezetben, amitől ügyfélként a kiráz a hideg.
Szóval, bank. A szükséges rossz. Ha pénz kell, akkor kábé a lelked eladásáról írod alá a szerződést. Semmi de semmi okom sincs, hogy szeressem őket. Az alábbi eset pedig továbbra sem segít ezen. Szóval ott ülünk az ügyintéző előtt, aki kifejezetten ostoba volt (nagyon komolyan!). Ez pedig engem nagyon tud irritálni. Csak hogy értsétek, mivé tudok válni ilyen környezetben, egy párbeszéd a vége felé:
Végül kiderült, hogy azért, mert a Fundamenta 1%-os díjjat számol fel az általad befizetett díj + az állami támogatás és egy esetlegesen felvehető hitel után (hogy miért, azt nem tudom, de ha igénybe akarod venni az állami támogatást, akkor ezt fizesd ki.). De én nem akarok hitelt felvenni könyörgöm. Akkor mi van? Kb. ez az ügyfelek átbaszása. Ugye nem gondoljátok, hogy meg mertem kérdezni?!
De a lényeg, a lényeg: a rögzített árfolyamhoz valamilyen oknál fogva újra kellett kötni a biztosításunkat de persze azonnal ajánlotta az Uniqa-t. Én meg mondtam, hogy csak lassan a testtel, mutassa meg mennyibe kerül ingósággal és anélkül, mi van ha nem itt kötöm meg stb. Na, erre már húzta a száját - dolgozni kell. Elém tesz ezt-azt, hogy azért jó itt kötni, mert akkor az engedményezést azonnal össze is tudja kötni a bankkal. Ééésss, itt kezdett el kattogni a gépezet az agyamban - beindul az egózás -, hogy mindent úgy mond, ahogy, neki kényelmesebb. Alig tudtam belőle kiszedni, hogy ha én akarom megkötni, akkor mit is kell tennem. Mikor, mit ad, mit kell a másik biztosítóval aláírattatni, visszahozni, visszaküldeni. Amit nem vele csinálok, az hosszú, bonyolult, körülményes. Basszus.
Szóval kellően felhúztam magam, mire sok-sok munkával és kemény koncentrációt követve (egyszer elrontotta és „véletlenül” egy teljes szerződést nyomtatott ki 10 oldalon) elém kerültek a számok. 2400 Ft negyedévente.
Meredten bámultam egy darabig, ránéztem a jobbik felemre és csak annyit mondtam neki, hogy „szendvics”. Ő meg erre annyira röhögött, hogy nem tudta abbahagyni. Az ügyintéző ekkor nézett a legostobábban amióta ott ültünk. Neki annyit tettem hozzá, hogy nem, nem szex, de most elmegyünk, ezt fogjuk kérni de majd csak akkor kötjük meg, amikor a szerződést is.
Tollas Attila
