Írt egy hallgató és azt mondta, hogy köszi az oktatást, de bármit is tanult nem jött be, pedig mindent végigpróbált amikor a rendőrök elvették a forgalmiját. Mondtam neki, hogy nekem esve elveszi az életkedvem, gondolja át, hogy béna volt. Délután mesélem egy ismerősömnek, az aljas módon letámadtak, erre ő is előadta a saját esetét. Este a facebookon egy harmadik ismerősöm jelentkezett be, hogy szerintem mit csináljon, mert elvették a forgalmiját. Na ekkor már vinnyogva röhögtem és idéztem fel a saját forgalmimat. Igazi égi jel, le is írom.
Szóval én tudtam, hogy vaj van a fejemen. Büdös, avas, mert én nem csak igaziból elfelejtettem megnézni, hanem konkrétan számoltam a hónapokat, hogy meddig lehet elmenni lejárt forgalmival. Nem, nem így vagyok adrenalin fétisiszta. Nem, nem a bizsergés miatt csináltam, amit a rendőr látványa okozott minden egyes megpillantásukkor. És nem, nem készültem az 56-os múzeumba sem félelmet gyakorolva. Ezerhatszász-huszonhét okom volt, hogy miért nem csináltattam meg, fölösleges is belemenni.
A lényeg, hogy a balatoni szerpentin tetején már láttam, hogy na, most, most bűnhődni fogok, mert olyan szerencsétlenül csak rendőr parkolhatott ott. Ahogy leértem az aljára, az osztag láttán világossá vált, hogy átfogó az ellenőrzős. Még így is megpróbáltam mindent: 2 centire rátapadtam az előző autóra, hogy ne lássák a rendszámom és működött, 5 rendőr mellett mentem el és majdnem felsőhajtottam, amikor a hatodik élete kockáztatásával beugrott abba a 2 centibe és félreállított. Jött is a kérdés, hogy „Tudja-e…”, mondtam igen, fölösleges néznie, januárban járt le, most június közepe van, egyértelmű, hogy feledékeny vagyok.
Állítólag a fent álló autó jelezte, hogy megvan a hét fogása, mondtak rendszámot, autó színt, márkát és még a napszemüvegem színét is, csak hogy jót röhöghessenek a sztorin az őrsön. Kérdeztem, hogy akkor, ha most előadom az agyhalált, akkor az most mennyire fog segíteni? Mondta, hogy mindenképp el kell vennie, fent bemértek stb., a lényeg, hogy nincs más megoldás.
Namármost, ha eltekintek a meggyőzéstől, akkor még az esélyét is lenullázom, hogy valamivel jobban jöjjek ki belőle. Meg hát ugye már tudjuk, hogy magasról indítva könnyebb egy kisebbet elfogadtatni. Mondtam neki, hogy a munkámat is elveszthetem, nem tudnak mit enni a gyerekek, a lakáshitelem bedől és végső soron majd az ő adófizető pénzét fogjuk enni a hajléktalan szálláson. Ekkor már mosolygott én meg kérlelőn nézem, felszólítottam, hogy ne vegye el, megtanultam a leckét! Persze tudtam, ez nem opció, fel fog jelenteni. Mondta, többször, én meg elsőre is hallottam.
És akkor a megfelelő pillanatban azt mondtam, hogy, „Altábornagy úr, értem, elveszi. Nem fárasztom a küzdésemmel a forgalmiért, de akkor legalább a matricát ne kaparja le a rendszámról mert úgy könnyebben el tudok menni a szervizbe - kérem.”
Azt mondta, hogy ok, akkor úgy csinál majd mintha kaparna én meg menjek gyorsan. Így is lett. Kaptam drága bírságot, drága vizsgát stb. De tök jó volt, még mentem vele pár napot.
A fent említett első hallgató egyébként azóta piszok jól tárgyal. A második említés azt mesélte, hogy ő szó szerint ráborult a rendőrre, átölelte és zokogott. Azt mondta, hogy folytak a könnyei a váll-lapra Én meg elképzeltem, hogy kapott a rendőr kisebb sokkot. Biztos hallott már ilyenről, de amikor vele történt, hogy igazándiból, ott a nyers valóságban egy bomba jó csaj a nyakába borul és rázkódik, akkor szerintem az egészségügyi alkalmazott, gyerekek stb. okok megsokszorozva fejtették ki a hatásukat. Visszaadta a forgalmiját és a hölgy a könnyeivel küszködve beült az autóba és azért folytatta a sírást, mert nem értette, hogy ezt most tényleg elhitték?!
Na, már rég írtam tanulságot és itt most nagyon sok van. Például ez a sokat kérsz, lemondasz róla, majd ezért cserébe kérsz valami kisebbet. Klasszikus - bejön basszus. Ennél jobb a falusi mondás, miszerint ha kurválkodsz, ne csodálkozz, ha ba*@nak! A legjobb pedig, ha baj van veled és látod a szerpentin tetején, hogy ott a sün, akkor inkább fordulj vissza - valahogy! Tollas Attila
Szóval én tudtam, hogy vaj van a fejemen. Büdös, avas, mert én nem csak igaziból elfelejtettem megnézni, hanem konkrétan számoltam a hónapokat, hogy meddig lehet elmenni lejárt forgalmival. Nem, nem így vagyok adrenalin fétisiszta. Nem, nem a bizsergés miatt csináltam, amit a rendőr látványa okozott minden egyes megpillantásukkor. És nem, nem készültem az 56-os múzeumba sem félelmet gyakorolva. Ezerhatszász-huszonhét okom volt, hogy miért nem csináltattam meg, fölösleges is belemenni.
A lényeg, hogy a balatoni szerpentin tetején már láttam, hogy na, most, most bűnhődni fogok, mert olyan szerencsétlenül csak rendőr parkolhatott ott. Ahogy leértem az aljára, az osztag láttán világossá vált, hogy átfogó az ellenőrzős. Még így is megpróbáltam mindent: 2 centire rátapadtam az előző autóra, hogy ne lássák a rendszámom és működött, 5 rendőr mellett mentem el és majdnem felsőhajtottam, amikor a hatodik élete kockáztatásával beugrott abba a 2 centibe és félreállított. Jött is a kérdés, hogy „Tudja-e…”, mondtam igen, fölösleges néznie, januárban járt le, most június közepe van, egyértelmű, hogy feledékeny vagyok.
Állítólag a fent álló autó jelezte, hogy megvan a hét fogása, mondtak rendszámot, autó színt, márkát és még a napszemüvegem színét is, csak hogy jót röhöghessenek a sztorin az őrsön. Kérdeztem, hogy akkor, ha most előadom az agyhalált, akkor az most mennyire fog segíteni? Mondta, hogy mindenképp el kell vennie, fent bemértek stb., a lényeg, hogy nincs más megoldás.
Namármost, ha eltekintek a meggyőzéstől, akkor még az esélyét is lenullázom, hogy valamivel jobban jöjjek ki belőle. Meg hát ugye már tudjuk, hogy magasról indítva könnyebb egy kisebbet elfogadtatni. Mondtam neki, hogy a munkámat is elveszthetem, nem tudnak mit enni a gyerekek, a lakáshitelem bedől és végső soron majd az ő adófizető pénzét fogjuk enni a hajléktalan szálláson. Ekkor már mosolygott én meg kérlelőn nézem, felszólítottam, hogy ne vegye el, megtanultam a leckét! Persze tudtam, ez nem opció, fel fog jelenteni. Mondta, többször, én meg elsőre is hallottam.
És akkor a megfelelő pillanatban azt mondtam, hogy, „Altábornagy úr, értem, elveszi. Nem fárasztom a küzdésemmel a forgalmiért, de akkor legalább a matricát ne kaparja le a rendszámról mert úgy könnyebben el tudok menni a szervizbe - kérem.”
Azt mondta, hogy ok, akkor úgy csinál majd mintha kaparna én meg menjek gyorsan. Így is lett. Kaptam drága bírságot, drága vizsgát stb. De tök jó volt, még mentem vele pár napot.
A fent említett első hallgató egyébként azóta piszok jól tárgyal. A második említés azt mesélte, hogy ő szó szerint ráborult a rendőrre, átölelte és zokogott. Azt mondta, hogy folytak a könnyei a váll-lapra Én meg elképzeltem, hogy kapott a rendőr kisebb sokkot. Biztos hallott már ilyenről, de amikor vele történt, hogy igazándiból, ott a nyers valóságban egy bomba jó csaj a nyakába borul és rázkódik, akkor szerintem az egészségügyi alkalmazott, gyerekek stb. okok megsokszorozva fejtették ki a hatásukat. Visszaadta a forgalmiját és a hölgy a könnyeivel küszködve beült az autóba és azért folytatta a sírást, mert nem értette, hogy ezt most tényleg elhitték?!
Na, már rég írtam tanulságot és itt most nagyon sok van. Például ez a sokat kérsz, lemondasz róla, majd ezért cserébe kérsz valami kisebbet. Klasszikus - bejön basszus. Ennél jobb a falusi mondás, miszerint ha kurválkodsz, ne csodálkozz, ha ba*@nak! A legjobb pedig, ha baj van veled és látod a szerpentin tetején, hogy ott a sün, akkor inkább fordulj vissza - valahogy! Tollas Attila
