Jók ezek a morfinos fájdalomcsillapítók. Két darab után tényleg nem fájt a varratszedés. Szerintem csak azért sziszegtem, mert az már megszokott és a doki is kiborgnak nézett volna, ha nem csinálom. Tulajdonképpen, teljesen idióta voltam. Több ponton nem figyeltem ami most sokszorta visszaüt. Olyan, mint a hullámvasút. A hiba azzal kezdődik, hogy felülsz rá egyáltalán. Aztán minden kanyarban a végét várod, de csak újabb gyomorforgató meglepetések érnek.
Szóval, ott ülök a doki előtt, kezemben a borítékot szorongatom és az adrenalin okozta egész testes remegés elvette az eszem. Félgipsz le, alkohol, szike, jön a damil, majd mikor még mindig 10cm-es darabot húz át az öltéseken, felszisszenek. Ekkor levágja fél centi hosszúra és úgy húzza tovább. Nyilván jobb érzés így, de nem fáj.
Mondom neki, hogy biztos vagyok benne, a traumások nem a tervezett műtétek, pénzt sem kapnak én meg protkós voltam ezért fogadja el – az időközben izzadságtól és szorongatástól megviselt - a borítékot. Nem, nem, ő nem, mondta, mire én: „De kérem, én ragaszkodom hozzá!” Mint valami Kabos Gyula filmben. Eltette. így van ez rendjén, sajnos.
Majd a folytatást illetően kérdeztem. Mint egy amatőr. Mint aki nem arról nevezetes, hogy szétszedi a tárgyalófelet kérdésekkel mielőtt az még helyet foglal a székén. Nem. Utólag. Kiderült, hogy még 2 órát dolgozik itt, mert lejárt a szerződése és majd megy vissza a győri kórházba. Persze, a boríték is oda, sőt, újat kell majd varázsolnom az új dokinak, de ennél azért jobban aggasztott, hogy pont azt javasolja a rögzítő csavar kiszedő operatőrének, akivel összevesztem távozásomkor. Csak erős zárójelben, hogy ezt nem tudhatta, meg persze én sem amikor távoztam. Akkor hozzuk ki belőle a maximumot gondoltam, megbeszélve vele a győri kisműtétet. A fájni fog-e kérdésre a következőt válaszolta: "Hát… elég jól be tudjuk érzésteleníteni az egyik oldalát. Az biztos nem fog fájni."
Szuper, gondoltam. Csakhogy nem egy kis piti pácienssel van dolgod basszus. Mert ugye egy szép kis jelzésre szép kis kérdés illik: "És a másik oldala a csavarnak?" "Ja, az, mondta, azt nem tudjuk érzésteleníteni, az kicsit érzékeny lesz amikor megindul a menet." Kicsit, mi? Frankó, jó hogy van az a morfincucc. Miért nem tudják azt mondani, hogy le fogom tépni a műtőasztal acél keretét? Akkor legalább megfelelően strukturálnának. Aztán, ha kevésbé fáj, csak örülünk.
Folyt. köv. (két ponttal)
