Már korán reggel hallottam, hogy pénzhez jutott az önkormányzat, mert megállás nélkül ment a láncfűrész az utcában. Ritkították a fákat. Bár a szemközti szomszéd, az asztalos mester Laci bácsi szerint inkább brutálisan csonkították azokat a szemetek. És persze egyre közelebb értek, ami meg már nem volt olyan vicces!
Mégpedig azért nem, mert tavaly is gallyaztak, most meg feljebb az utcában olyan hatékonyan csinálták, hogy több helyen szinte csak a törzs maradt meg. Így hát kiálltam és becsöngettem Laci bácsihoz, kérve, hogy ha még közelebb merészkednek, akkor ne engedje a nagyfűrészt bevetni. Az öreg meg már morgott is, de amikor odajött a fiatal favágó felmérni a terepet, már neki is esett és kiabálta, hogy csak a testemen át, meg rendőrség, meg közterületesek meg stb. és berohant a kulcsáért. Én meg kérdezem, hogy mesélje el, mi lesz a terv. Mire ő: „Ritkítunk” Én: „Rendben, de mit?” „Hát a fákat” „Ok, de hogyan?” „Fűrésszel!” „Ember, látom, hogy fűrésszel, mert kézzel nem megy, de mondja már el, hogy mit!” és akkor megtört a jég: „Hát például ezt itt” mutat rá egy derék nagyságú ágra. „És miért akarja azt az egész ágat levágni?” „Mert nekimegy a busz meg a kukásautó” „A fának?”
E
kkor futott be Laci bácsi egy „Az anyátok picsáját fogjátok kivágni!” rikkantással de már itt, az elején alig kapott levegőt. Megérkezett a favágó főnök is és tulajdonképpen így lett teljes a mi kis tárgyaló csapatunk. Látta azonban, hogy nem lesz egyszerű a szitu, mert diófavédő zöldaktivista civil szerveződés van kialakulóban a másik oldalon, ezért egy gyors bemutatkozással indított. Persze Laci bácsiban nem állt le a lendkerék, mondta, hogy „Kurvára nem érdekel, hogy hívják”, meg, hogy béna kontárok. Kurta-tájszólásosbeszédű fiatalember ebben a pillanatban tanácsolta Főnöknek, hogy ne mondjon semmit, majd vágnak amit akarnak, mert van engedélyük, azzal hátra arc elindult a kocsihoz (a képen sárga).
Kell-e írnom, hogy Laci bácsim majdnem szívrohamot kapott, megfogta a fát, nagy levegőt vett és eggyel magasabb szinten folytatta. Na, amikor már mindenkinek benne volt az anyja, apja, nemi szerve, és még az enyém is becsúszott a nagy általánosításban rögtön az a bikás vicc jutott eszembe, amikor az öreg tanítja a fiát kordában tartani a csordát (nyuszis verzióban alább). Nyugalomra intettem az egész brigádot és folytattam az aljas kis diófamentésemet:
- Szóval, pillanat, pillanat, én vagyok a jó fiú, velem beszéljen, mert látja, hogy Laci bácsi milyen ideges!
- Látja, hogy itt már is nekiment már egy busz! - mutat Főnök egy valós sérülésre kb. 2 méter magasan.
- De itt nem is jár busz, csak kukásautó.
- Akkor az. Mindig panaszkodnak, hogy belógnak az ágak.
- Értem és ha a kukásokat nem zavarja, akkor nem fogja kivágni? - szerintem csillogott a szemem!
- De nekem azt adta ki az önkormányzat, hogy vágjam le.
(közben Laci bácsi mondja a háttérben, hogy nem fogják levágni, az ifjú padaván meg vissza, hogy az nem az ő dolga, mert ez közterület)
- Az a feladat, hogy pontosan ezt vágja le, vagy ami zavarja a kukásautót? Mert az előbb azt mondta, hogy azért akarja levágni, mert a kukásautót zavarja. Én meg azt kérdezem ismét, hogy ha a kukásautót nem zavarja, akkor nem fogja kivágni?
- Honnan tudjam én, hogy zavarja-e vagy sem?
- Teljesen igaza van, de kérem válaszoljon a kérdésemre, ha nem zavarja, akkor ugye nem fog hozzá nyúlni?!
- Akkor nem, de ezt csak a kukás tudná megmondani.
Ekkor persze már a kezemben volt a telefon és kihangosítva hívtam kukás Zsoltit (mert ugye velük is jó jóban lenni, privát üzleteket kötögetni, stb…). Gyors helyzetismertetés és határozott címegyeztetés után már Főnök tarja kezében a telefonom, Zsolti meg mondja, hogy nem zavarja, csak a kis gallyak és, hogy persze, hogy nem ő ment neki, nem hülye, hogy összetörje az autót. Akár befejezhetném itt is. Elindultunk a nyugalmi szintre. Laci bácsi visszament a műhelybe én meg még csevegtem kicsit, megerősítve, hogy ők csak a munkájukat végzik és milyen jó, hogy így rendeződött a helyzet. Főnök is csinált képet, hogy ne ő legyen elővéve, ha rádől az autómra a fa, mondta, hogy én milyen jó fej vagyok (csak volt összehasonlítási alapja). Kértem, hogy a vezetékek körül azért nyessenek, elköszöntünk ennyi.
Most hívtam Laci bácsit és megerősítette, hogy látszatilag azért csináltak valamit de aztán elmentek. Meg, hogy köszöni a fái védelmét. Tollas Attila
u.i: Nyuszi papa úgy dönt, hogy éppen ideje csemetéjét felvilágosítani az élet dolgairól. Magához rendeli a 
gyermekét és így szól:
- Fiam! Eljött az idő, hogy megismerkedj a szex-szel. Itt van három Nyuszilány. Figyelj: egy... kettő... három! Na csináld utánam!
Mire a fiú: - Egy……….... kettő……….... három.
- Fiam! Nem jól csinálod. Gyorsabban kell. Idenézz: egy.. kettő.. három. Most te jössz.
Fiú: - Egy……….... kettő……….... három.
- Fiam! Ha így folytatod tovább kitagadlak. Ezt a szégyent. Még egyszer utoljára megmutatom: egy.. kettő.. három.
Fiú: - Egy.. kettő.. három.. négy. Ööö! Bocs, papa!!
